Az AI-etika valahol ott kezdődik, hogy előbb összelapátoljuk a fél internetet engedély nélkül, aztán nagyon komoly arccal megbeszéljük, milyen szabályok mentén ítélkezzenek a gépek. Mire az AI-esküdtszék összeül, addigra egy Elementorral összerakott WordPress-oldal és a miskolci villamosbalesetek térképe is megkapja a maga digitális megváltását.
Romániában közben a telekkönyvi rendszer adatai és forráskódja fekete piaci sétára indulnak, a felelősség pedig szépen eloszlik a beszállítók, szerződések és a „mi csak licenceket adtunk” mondatok között. A jogi szakmában pedig már AI-iroda képvisel ügyfelet, mert egy beszkennelt, kereshetetlen PDF láttán nyilván az volt a hiányzó láncszem, hogy még több algoritmust ültessünk rá.
Zenegeneráló oldalak, böngészőn kattintgató agentek és képgenerálási erkölcstan: a jövő csodálatos, csak mindig elfelejtette megkérdezni, akarjuk-e, hogy a gép a kérés helyett valami sokkal furcsábbat csináljon.
