Az AI mindig elérhető, türelmesen meghallgat, és még azt is megkérdezi, hogy hogy sikerült a vérvétel. Csak épp nem létezik.
Beszélgetünk öregedésről, magányról, gépi társaságról, eltűnő munkákról és arról, hogy az egészségügyet is sikerül-e végre egyszerűsíteni — vagy csak drágábban összezavarni.
Egy ártatlan rendrakásból garázstető, falbontás, vízvezeték, rozsdás vasbeton és falba ragadt kábel lett — vagyis egy teljesen átlagos felújítási hét. A teflonszalag és a kender hívei ismét összecsapnak, a lakás pedig bebizonyítja, hogy minden rejtett hiba csak időt kér, nem engedélyt.
Két AI-agent összeveszik, az okosotthon három nap alatt elfogyasztja a havi keretet, a tablet pedig lassan több joggal rendelkezik, mint a tulajdonosa.
Szó lesz automatizálásról, tokenégetésről, biztonságról és arról, milyen szép jövő vár ránk, amikor a gép már nem hagyja, hogy leállítsuk.
Az AI elvileg nem fárad el, nem zavarja a gyári zaj, és milliméteres hibákat is kiszúr. Aztán a Ford visszahívja a minőségellenőröket, a techcégek rájönnek, hogy a kirúgott fejlesztők helyén nem nő automatikusan működő termék, és kiderül: a valóság szeret olyan hibákkal együttélni amelyeket egy kamera udvariasan figyelmen kívül hagy.
Közben könyvek kerülnek szkenner alá, hogy az AI majd okos legyen tőlük, a könyvpiac pedig hirtelen felfedezi, hogy a régi, senkinek sem kellő kötetekben mégis lehet pénz — ha elég nagy datacenter várja a túloldalon.
Szó esik AI-slopról, YouTube-összefoglalókról, archív miskolci villamosbalesetekről és arról is, hogy miért nem egy prompttal helyettesíthető a gondolkodás.
Linkek:
Szabadságon sincs pihenés: macskák, lomtalanítás, ázó garázs és a kertből előkerülő, gondosan elásott építési civilizáció.
Ezután jön a vibe coding: AI-ok vitáznak egy Godot játékon, míg egy másik éjáj konkrétan filmet néz, hogy megjavítsa a tévélejátszót.
A jövő itt van — csak közben a GPU-k felfűtik a bolygót, a RAM aranyáron van, mi meg csak tokeneket számolgatunk.
Hőség, Paks, túlterhelt klíma, kiolvadt villany és egy lakás, amely láthatóan személyes bosszút áll. Közben az AI elkezd rendet tenni az okosotthonban — először csak felkapcsol egy lámpát, aztán már mindenki gyanús lesz.
Szóba kerül az AI-al sakkban tartott szakik világa, a panelvillany romantikája és az is, miért nem szabad félni az uborkától. 🥒
Ha az elmúlt néhány év technológiai világát egyetlen szóval kellene jellemezni, az valószínűleg az AI lenne. Modellekről, agentekről, automatizációról és újabbnál újabb eszközökről beszél mindenki – de közben egyre érdekesebb kérdés, hogy mi az, ami ebből ténylegesen működik is?
Pont ezért várjuk különösen az idei Compass AI & Tech Summitot.
A kétnapos budapesti konferencia nem pusztán mesterséges intelligenciáról szól. Egy helyre hozza azokat a területeket, amelyekből ma egy valóban működő digitális termék megszületik:
AI és Machine Learning, Data, Product, UX/UI és Engineering Leadership.
A cél pedig kifejezetten szimpatikus nekünk: kevesebb hype, több valódi tapasztalat.
Nem azt szeretnék megfejteni, hogy milyen lesz a világ 20 év múlva, hanem azt, hogyan lehet ma használható, értékes és fenntartható termékeket építeni az AI korszakában.
Ehhez pedig egészen komoly nemzetközi mezőny érkezik Budapestre. A jelenlegi programban többek között az NVIDIA, Microsoft, Zalando, Databricks, LinkedIn, IKEA, Bolt, Vinted és SAP szakembereivel is találkozhatunk. Az előadások mellett workshopok, szakmai beszélgetések és természetesen rengeteg lehetőség lesz arra is, hogy azokkal találkozzunk, akik jelenleg ténylegesen építik ezeket a technológiákat.
A Random Generátor podcast sajtósként vesz részt a Compass AI & Tech Summit 2026-on, így nem csak nézőként készülünk jelen lenni. Kérdezünk, beszélgetünk, körbenézünk, megpróbáljuk kiszúrni a marketingzaj mögött az igazán érdekes dolgokat – és nektek is beszámolunk majd arról, mit láttunk és hallottunk.
📍 Compass AI & Tech Summit 2026 – Eiffel Műhelyház, Budapest
📅 2026. október 1–2.
Találkozunk a Compasson! 🧭🎙️
https://compassaitechsummit.com
Leave a Comment
Az AI-etika valahol ott kezdődik, hogy előbb összelapátoljuk a fél internetet engedély nélkül, aztán nagyon komoly arccal megbeszéljük, milyen szabályok mentén ítélkezzenek a gépek. Mire az AI-esküdtszék összeül, addigra egy Elementorral összerakott WordPress-oldal és a miskolci villamosbalesetek térképe is megkapja a maga digitális megváltását.
Romániában közben a telekkönyvi rendszer adatai és forráskódja fekete piaci sétára indulnak, a felelősség pedig szépen eloszlik a beszállítók, szerződések és a „mi csak licenceket adtunk” mondatok között. A jogi szakmában pedig már AI-iroda képvisel ügyfelet, mert egy beszkennelt, kereshetetlen PDF láttán nyilván az volt a hiányzó láncszem, hogy még több algoritmust ültessünk rá.
Zenegeneráló oldalak, böngészőn kattintgató agentek és képgenerálási erkölcstan: a jövő csodálatos, csak mindig elfelejtette megkérdezni, akarjuk-e, hogy a gép a kérés helyett valami sokkal furcsábbat csináljon.
Az ember elindul az Alföldre sárgadinnyéért, mert nyilván ezt nem lehet a lakóhelye közelében megoldani, aztán fizet az autópálya-WC-ért, 4997 forintért tankol, csónakba ül, és első alkalommal faszénnel próbál civilizációt építeni. Miskolc felől nézve az Alföld továbbra is indokolatlanul messze van, de legalább a dinnye nagy.
Közben a cibetmacska-kávé bebizonyítja, hogy a prémium termék néha csak egy jól eladott emésztési folyamat, a gyémántoknál pedig kiderül, hogy a ritkaságot, a csiszolást és a monopóliumot is ugyanazzal a számlával lehet megfizettetni. Végül befut a 16,6 kilós dinnye és az alföldi–miskolci árkülönbség, hogy egy egyszerű kiruccanásból ismét teljesen szükségtelen közgazdasági vita legyen.
Elég egy szelet görögdinnye, és máris kiderül, hogy a parlagfű nemcsak a levegőből akarja elrontani a nyarat: keresztallergiával a gyümölcsön át is eléri, hogy az ember hivatalosan se szeresse a júliust.
Közben a sandboxba zárt AI-k megmutatják, hogy a „zárt környezet” nagyjából addig zárt, amíg valaki meg nem talál egy kiskaput. A bot feltöri a botok kedvenc játszóterét, aztán egy másik bot visszaveri – a kiberbiztonság következő szintje, ahol az ember legfeljebb bekészíti a popcornt és próbál nem adminjogot adni senkinek.
A fejlesztés is kényelmesen átfordul abba, hogy már nem gépelsz, csak megszervezed a digitális munkaerődet: Computer Use tölti fel a podcastot, Claude és Codex összeveszik a kódon, a hangfelvételből projektterv lesz, a refaktorálás pedig végre annyiba kerül, amennyibe egy kisebb idegösszeomlás tokenben mérve.
