Tényleg szükségszerű-e, hogy a mosógép, a hűtő, meg most már a porszívó is csatlakozzon az életünk digitális zajához, vagy lehet, hogy néha a kütyüzés nem is feszít szét, hanem épp lenyugtat – mint egy felnőtteknek szánt digitális cumi?
Szóval kapcsolódj a témákba – ha még nem csinálta meg helyetted a porszívód – őszintén beszélgetünk a digitális túlkapásainkról, a hasznosnak álcázott technológiai őrületekről, és arról, hogy talán nem is az a kérdés, hogy mennyi időt töltünk képernyő előtt…
Itt a tavasz, dagad a … kertészkedés! Nándiék kinn a kertben, Benjiék az erkélyen. Jó az idő, mehet a szalonnasütét és grillezés, mi okunk lenne panaszkodni?
Miskolc, az egykori acélváros, most már nem csak füstöl, hanem gondolkodik is! Legalábbis ezt ígéri az a stratégiai együttműködés, amit egy csipetnyi kormánybiztos, egy polgármester és egyetemi elnök pecsételt le ünnepélyesen – valószínűleg PowerPoint-tal kísérve.
A város célja az intelligens városmenedzsment. Magyarra fordítva: mostantól nem csak emberek, de algoritmusok is vakarják majd a fejüket a miskolci dugókon, a szeméthegyeken meg a buszmenetrenden. Persze minden gamifikálva lesz, így legalább pontokat gyűjthetsz, miközben vársz mondjuk a 31-esre.
A Gábor Dénes Egyetem is beszáll a buliba, hisz ha már van egy „Tudásközpont”, akkor legyen is benne valami – például hackathon, konferencia meg pilotprojekt, hogy a városlakók végre megtanulják: az MI nem csak az a dolog, ami elcsalja a házidat ChatGPT-vel.
Palkovics László – akit valószínűleg már mesterséges intelligencia generált – hangsúlyozta, hogy Miskolc mostantól a mintaváros, vagyis rajtuk tesztelik, mi működik és mi nem. A város pedig elhatározta, hogy nem csak felzárkózik, hanem megmutatja, merre van az előre. Mondjuk eddig is mutatta, csak hát, na…érted…
Szóval, ha legközelebb Miskolcon jársz, és egy kuka elkezd veled beszélgetni, ne ijedj meg – csak az MI teszteli, mennyire vagy szelektíven okos.
Végül is: a jövő nem vár. De mi azért rákérdeztünk volna, hogy a jelent fizeti-e.
„Gyerekkoromban még fáról estünk, nem a képernyőtől hülyültünk!”
– hangozhatna a klasszikus panasz a nosztalgia ködébe burkolózva. A nagyinak ott volt a pálinkás kenyér, anyunak a tévé, nekünk meg az a mesecsatorna, amitől úgy néztünk ki, mint akit kikapcsoltak.
Most meg a szülő egy tablettel csendre int, az AI meg közben már neveli is a gyereket – vagy legalábbis suttyomban a legjobb barátjává válik.
Friderikusz az utca emberét kérdezte, mi a baj: szerintük az okostelefon. Mi meg azon gondolkodtunk, hogy lehet, ez még csak a bemelegítés volt.
A valódi főgonosz az appok között lapul – mesterségesen intelligens, sose fáradt, és simán leérettségizne helyetted.
A Microsoft most épp azon dolgozik, hogy még a játékainkba is beletolja a mesterséges intelligenciát – mert miért is ne?
A „Copilot for Gaming” nevű új csodafegyverük tippekkel, trükkökkel és útmutatókkal segít végigvinni a játékokat, miközben a háttérben izzadva pörögnek a GPU-k és fogy az áram úgy, mintha nem lenne holnap. Mi pedig csak ülünk, nézünk és azon tűnődünk, vajon tényleg kellett-e ehhez egy (vagy több) szerverpark.
Heti adásunkban azon agyaltunk, hogy ha minden játékos mögé beáll egy AI-asszisztens, akkor nemcsak a bossokat győzzük le, hanem lassan a sarkvidéket is. Tudjuk, hogy a haladás fontos, de talán mégis túlzás, ha egy Minecraft tippért cserébe gleccserek olvadnak el.
Az EU OS projekt annyira komolyan veszi a szuverenitást, hogy mindjárt az amerikai Red Hat-féle Fedorára alapoz.
A cél: egy réteges, testre szabható, mindenki által szerethető rendszer, amit majd a közszféra úgy használ, mintha ez lenne az új Windows. Mert ha valamire eddig is mindig jól reagáltak a hivatalok, az egy új, de bonyolult felület.
Az adásban kiveséztük, miért tűnik ez az egész inkább digitális fanfictionnek, mint valódi stratégiának.
