A remote munka papíron a modern ember mennyországa: pizsama, kávé, nincs ingázás, nincs small talk a liftben — a valóságban viszont sokaknál inkább egy lassú szociális elsivatagosodás, ahol a „csapatmunka” egy 3×3 pixeles Teams-fej egy lefagyott webkamerában, a „gyors egyeztetés” három naptármeghívó és két hét várakozás, az „irodai hangulat” meg egy mosógép centrifugája a háttérben, miközben próbálsz úgy tenni, mintha ez ugyanaz lenne, mint amikor tényleg ott ülsz más emberekkel egy térben.
Az emberi interakcióból aszinkron folyamat lesz, és hiába „rugalmas” a rendszer, ha közben eltűnik belőle a spontán kérdezés, a közös röhögés, meg az az érzés, hogy nem csak egy Jira-sorszám vagy egy Slack-avatar vagy.
A végén már nem az a kérdés, hogy iroda vagy remote, hanem hogy mikor lett a szabadságunkból egy jól csomagolt, ergonomikus kalitka.